Fórum

Elindult a kiadványok. Itt fognak megjelenni az általunk kiadott szabályok, kiegészítők, kalandok és egyéb nyalánkságok.

Egyúttal várjuk a ti munkáitokat is, amit örömmel közzé teszünk a felületen.

Dátum: 2026.11.02.

Résztvevők: Sarusk Eileanar, Jhin, Ruben, Varus Irondhead

Sarusk Eileanar krónikájából

Indulás a folyón

Tőrgázlóban beavattam a csapat többi tagját az Illafan-hegyi megbízásba, amelyet Hugó parancsára vállaltunk: fel kell derítenünk a bányát. Halászokat béreltünk, hogy vízen vigyenek oda minket.

A békaemberek

Ahogy a folyó torkolatán haladtunk, már a bányát látva, egy csapat békaember támadt a csónakunkra. Gyorsan a partra irányítottuk a csónakot, és ott összecsaptunk velük. Sikerült győznünk, de Varus a földre került. Menedéket kerestünk, és az egyik dombról egy elhagyatott, romos erődöt és egy barlangot pillantottunk meg.

Az őrjárat

A barlangban pihentünk le, és ott ápoltuk a sebeinket. A második éjszaka egy tőrgázlói őrjárat vonult el a parton kutyákkal, élükön egy félszerzettel, akinek a nyakában két összekulcsolt kéz lógott. Békaembereket kerestek. Jhin beszélt velük, és beszámolt arról, hogy elintéztünk egy csapatot. Kriszoszton, a félelf elmondta, hogy néhány mérfölddel arrébb egy tanyán rajtaütöttek, és azt sejtik, a békaemberek erre tanyáznak.

Az erődről azt mondták, hogy valaha gonosz erőd volt, de régen kitisztították. A friss nyomokat azzal magyarázták, hogy az eddig Erolfindel birtokain tanyázó sárkány jöhetett délebbre. Jhin megemlítette, hogy Hugó parancsára jöttünk felderíteni a bányát, a félszerzet nyakában lógó kezek pedig Ilmater szimbólumai. Az őrjárat Pivil herceget szolgálja, Tőrgázló urát. A békaemberek legyőzéséért cserébe meggyógyítottak minket.

A bánya kapuja

Másnap folytattuk az utat, és elértük a hegyet. Egy keskeny szerpentint megmászva egy duplán vasalt faajtóhoz jutottunk. Nyílzápor és durva beszéd fogadott, Ruben pedig gnoll szavakat csípett el. Azt mondták, hogy a bányára már van vevő, és nem akarnak emberekkel tárgyalni.

Jhin kihívta a legerősebbet párbajra, mire egy sima arcú, hegyes fülű férfi jött elő egy hatalmas sünön, egy síkivadékon lovagolva. Jhint szinte azonnal leterítették pár nyílvesszővel. Én négy mágikus aurát észleltem, és futásnak eredtem. Ruben még pár nyílvesszőt a szörnybe eresztett, de az egy velőtrázó sikoltással lerázta magáról a találatot, mintha mi sem történt volna. Ruben és Varus is menekülőre fogta, a szörny pedig az elesett bajtársunkból lakmározott tovább.

Visszaút

Visszafelé szerencsésen ismét belebotlottunk a tőrgázlói őrjáratba, és velük tértünk vissza a városba.

Négy mágikus aura, egy sünön lovagló idegen és egy bánya, amelynek már van vevője. Jhin sorsáról pedig nem tudok többet, mint hogy a hegyen maradt.

Kildahar, a törp papunk azt hallotta, hogy a banyavár irányában lévő éneklő barlangokban egykor királyokat temettek el, még azelőtt, hogy Vízmély városában a Maszkos Lordok átvették volna az uralmat. A régi nemesek akkoriban sokkal nagyobb területet uraltak.

Lótusz, a csapatunkhoz csatlakozott félszerzet hallott egy Figyelő nevű személyről, akinek sok csatlósa van, köztük orkok is, és ők rendszeresen megtámadják az embereket.

A banyavárból az Illafan-hegyi bányák felé haladva, Tőrgázló városán és a környező falvakon át megtudtuk, hogy a bánya bejáratát két hónapja próbálták felderíteni, de felhagytak vele, mert egy nagyhatalmú elf, „az erdő királya” vigyázza a helyet, és elűzte őket.

Az Illafan-hegyi bányákat sok szörny lakja. A banyavár öregtornyának lakói szeretnék megszerezni a bányákat, ezért megkértek minket, hogy derítsük fel, mi él bennük, lehet-e velük beszélni, vagy ki kell irtani őket, hogy újra megnyithassák. A bejárat a Kacagó-völgyből nyílik.

Velotisz Amn déli királyságából érkezett férfi. A banyavári fogadóban találkoztunk vele, ahol a társait kereste. Egy régi elf barátját, Erolfindelt látogatták, amikor vérfarkasok vagy vérmedvék ütöttek rajtuk, és a csapata szétszóródott. Két eltűnt társát így írta le nekünk: egy ezüstfegyveres, hosszú barna hajú papnő, és egy tűzlabdás varázsló, akinek az egyik szeme helyén fehér üveggolyó van. Megkért minket, hogy derítsük ki, mi lett velük

Egyszemű varázsló, az egyik szeme helyén fehér üveggolyó ül. Trulag tavernájában, a környék zsiványainak tanyáján találkoztunk vele. Egy Velotisz nevű férfi eltűnt varázsló társának leírása tökéletesen ráillett, ő mégis tagadta, hogy ismerné Velotiszt, és azt mondta, a banyavárban él. A helyieket láthatóan ismeri, és egy kiáltására a taverna orkjai eloldalogtak.

A környék zsiványainak tanyája az éneklő barlangokban, a banyavár irányában. A bejáratnál két ork fogadott minket, és ork nyelven azt mondták, hogy úgysem távozunk innen. Odabent a harmadik asztalnál egy négy emberből és négy orkból álló banda ült, egy magányos, csapzott férfi pedig azt tanácsolta, hogy kerüljük el a helyet.

Az éneklő barlangok a banyavár irányában találhatók: három bejárat nyílik egymás mellett, mellettük egy kis viskó áll, benne méz. A bejáratnál átlyukasztott, eldobott kulacsok hevernek, a barlangokból pedig sípoló kórus hangja hallatszik. A bal és a középső bejárat vasajtókhoz vezet, amelyek rozsdás rácsokban összeérnek. A rácsokon kilincs helyett három groteszk arc ül, egy haragos, egy álmos és egy nevető, simára koptatva.

A jobb, keleti bejárat lefelé vezető lépcsőhöz nyílik. Ennek a végén egy vízköpő áll, körülötte sok keménytalpú csizma lábnyomával, és innen lehet eljutni Trulag tavernájába, a zsiványok tanyájára.

A dombon álló Banyavár többi épületétől élesen elüt ez a nagy, ablaktalan kőépület, amelyet Alfonzius grifflovag szentélyeként tartanak számon. Évszázadok óta senki nem jutott be, mert valami mágia óvja. A zár helyén három apró mélyedés látszik. Kildahar, a törp papunk nem tudta kinyitni, én pedig erős aurájú védőmágiát észleltem rajta, amely az egész épületből árad, a szorosan illesztett kőtömbökből és a cserepekből egyaránt.

Dátum: 2026.10.19.

Résztvevők: Sarusk Eileanar, Kőfejű Kildahar, Magsdombi Kora, Lótusz

Sarusk Eileanar krónikájából

Velotisz kérése

Vízmélyből ismét útnak indultunk, és megérkeztünk a banyavárba. A fogadóban egy férfi járkált asztalról asztalra, láthatóan a társait keresve. Velotisznak hívták, Amn déli királyságából érkezett, és útközben, a banyavár felé tartva vérfarkasok vagy vérmedvék ütöttek rajta. A csapata menekülés közben szétszóródott. Megkért minket, hogy derítsük ki, mi lett velük. A fogadós, Alotron is el tudja juttatni hozzá a híreinket.

Az elzárt csarnok

A banyavár egyik épülete messze elüt a többitől: a griff csarnoka, egy nagy, ablaktalan kőépület. Kildahar nem tudta kinyitni a zárját, én pedig erős védőmágiát éreztem az egész épületen. Dorton atya, egy északról érkezett csuhás férfi nem tudta, mi van odabent, de úgy sejtette, hogy a csarnok rejtélye az éneklő barlangokhoz vezet. Oda indultunk tovább.

Trulag taverna

A barlangok jobb oldali ágán át jutottunk el Trulag tavernájába, ahol két ork fogadott minket. A harmadik asztalnál egy négy emberből és négy orkból álló banda ült, egy magányos, csapzott férfi pedig azt tanácsolta, hogy kerüljük el a helyet. A teremben egy egyszemű varázslóba botlottunk, akire Velotisz leírása tökéletesen illett. Ő azonban tagadta, hogy ismerné Velotiszt, és azt mondta, a banyavárban él. Úgy hittük, az orkokkal szűri össze a levet, ezért menekülőre fogtuk.

Menekülés közben két ork állta az utunkat, így harcba kellett bocsátkoznunk velük. Kildahar nekik rontott, de alulmaradtunk. Kildahar és Borzas földre került, Kora pedig elhunyt az ork hatalmas csapása alatt. Sziporkázó permettel elkábítottam az egyik támadót, de biztos vereség várt volna ránk, ha a varázsló, Wilofort be nem toppan, és véget nem vet a harcnak. Az orkok eloldalogtak.

Egy sír a ligetben

Visszatértünk a banyavárba, és beszámoltam Velotisznak a történtekről. Száz aranyat adott cserébe, amit Kildaharral felosztottam, miután felgyógyultam. Kora sírját a közeli liget szélén, egy fa tövében állítottuk fel, és elmormoltunk pár imát érte. Itt csatlakozott hozzánk Lótusz is.

Kildahar közben páncélt kért az öregtoronyban. Ott azt mondták, ők is régóta szeretnék feloszlatni a banditákat, és ajánlatot tettek neki: derítsük fel az Illafan-hegyi bányákat, hogy újra megnyithassák őket. Jutalmul Hugó régi, kinőtt teljes lemezvértjét ajánlották fel.

Út a bányák felé

Tőrgázlón és több falun át indultunk a bányák felé, és közben a szörnyekről kérdezősködtünk. A folyóparton békés koboldokat láttunk a vízben matatni. Megpróbáltam ételt adni nekik, de nem fogadták el.

Éjjel, Lótusz őrködése közben egy hosszú vörös hajú nő mászott le a táborunkhoz, és kérte, hogy csatlakozhasson hozzánk. Azt mondta, gombát gyűjtött a férjének. Lótusz rájött, hogy hazudik, és amikor számon kértük, összecsaptunk. A nő leütötte Lótuszt, de a pap hamar talpra varázsolta, mi pedig körbevettük, és megadásra kényszerítettük. Elvettünk tőle egy varázstőrt. Elmondta, hogy a férje elől menekül Tőrgázlóba, és hogy az ereje hirtelen ébredt fel, nem tudja, honnan. Kildahar ott maradt őrizni, mi pedig Lótusszal elindultunk megkeresni a férjét. Egy elhagyott sátortáborra bukkantunk ork lábnyomokkal. A nő hátizsákjában három kobold koponyát találtam, amelyeket öt aranyra becsültem.

Tőrgázló

Visszaindultunk Tőrgázlóba, és a nőt elvittük az őrségnek. Ők is, és mi is úgy döntöttünk, hogy elengedjük, így pár arannyal ellátva Vízmély felé útjára bocsátottuk. A varázstőrét felbecsültettük a város varázslójával, majd eladtuk, és az árát szétosztottuk magunk között.

Egy zár, amely három mélyedéssel vár, lyukas kulcsok a barlang bejáratánál, és egy gombaszedő kobold koponyákkal a hátizsákjában: a kérdéseim gyorsabban szaporodnak, mint a válaszaim. Kora sírja ott maradt a ligetben.

Már félig elkészült a hivatalos d20 SRD magyar fordítása. Ez minden lényeges szabályt tartalmaz, ami szükséges a játékhoz.

Egyelőre még tesztfázisban van, úgyhogy csak a profilból, vagy pedig közvetlenül az https://ebirodalmak.hu/srd/ oldalon keresztül érhető el.

Egy Vízmély környéki városban legyőztek egy boszorkányt, a társai pedig a közeli hegyekbe menekültek. Tímár, egy Kád felé tartó gnóm utazót számolt be a szóbeszédről.

Kundrukár egy régi kincsekkel megrakott erőd/város. Az erődöt ork horda őrzi, és úgy tűnik, többen is szemet vetettek rá. Alton báró csapatokat gyűjtött a kincsek megszerzésére, Malar druidaköre viszont ezt nem akarja hagyni. A druidák elf vezetőjét ráadásul egy ismeretlen megbízó azzal bízta meg, hogy derítse fel az erődöt.

Az elf szerint az erődhöz vezető térkép egy ősi citadellában lehet, ahol egykor egy sárkánykultusz működött. Hogy a citadella hol van, azt egyelőre senki sem tudja.

Alton báró, a zöld talárt viselő nemesúr Vízmélyben tizenkét harcost fogadott fel, hogy elkísérjék északra. Ezüsthold királynőjével készült tárgyalni. Kád felé, a mocsár közelében azonban Malar druidaköre farkasokkal és nyílzáporral rajtaütött a kíséretén. A zsoldosoknak esélyük sem volt, a bárót pedig élve elhurcolták. Az egyetlen ismert túlélő Bronor, a félork zsoldos.

A druidák elf vezetője szerint Alton csapatokat gyűjtött, hogy megszerezze Kundrukár kincseit, a druidák pedig ezt nem akarják hagyni. Valószínűleg ez az elrablás oka. A báró jelenleg is a fogságukban van, ismeretlen helyen.

Vízmélytől északra, a Kád felé vezető folyó menti főút mellett húzódó erdőben egy Malart imádó druidakör tanyázik. Az erdő védelmezőinek tartják magukat, és a tanításuk szerint minden élőlény préda, kivéve a nőket és a gyerekeket. Zöld növényekből font ruhát, kőből faragott ökör alakú nyakéket és szarvasmaszkot viselnek.

Farkasokkal és nyílzáporral csapnak le az utazókra és a környékbeli favágókra, az út menti falut viszont valamiért elkerülik. Támadás előtt madárhangok szólnak az erdőből, olyan fajtól, amely ilyenkor már nem aktív. Ha alkonyatkor ilyet hallasz, készülj fel. A druidáik alakot is tudnak váltani.

Vezetőjük egy nemes vonású elf druida, akinek tanítványai is vannak. Nem csak a fegyverek nyelvén beszél: velünk leült tárgyalni, és elengedett minket azzal a feltétellel, hogy nem avatkozunk bele az ügyeikbe. Kiderült azonban, hogy ő sem a saját szakállára jár. Egy ismeretlen megbízó küldte, hogy derítse fel Kundrukár elhagyatott erődjét. Alton báró elrablása is az ő körükhöz köthető.

Dátum: [2026.10.5.]

Résztvevők: Sarusk Eileanar, Kőfejű Kildrak, Raven, Magsdombi Kora, Veng

Sarusk Eileanar krónikájából

Vízmély, ahol minden kezdődött

Vízmély a vizek városa. Három nagy folyó szeli át, és nincs egyetlen uralkodója: szövetségi királyságként igazgatja önmagát. Itt, egy fogadó asztalánál találkoztunk először öten. Kildrak, a törp pap, aki árvákat segít és elveszett családját keresi. Raven, a délről érkezett elf, aki új lehetőségeket kutat. Kora, a félszerzet druida, és hűséges szürke farkasa, Borzas. Veng, a holdelf varázslónő, aki egy elveszett birodalom nyomát követi. És jómagam, Aru, frissen végzett tanító, aki azért indult útnak, hogy a tudását a valóság próbájának vesse alá.

Ismerkedésünket egy sebesült zsoldos szakította félbe. Bronor, a félork szinte bezuhant a fogadóba. Ellátottuk a sebeit, ő pedig elmesélte, mi történt. Alton nemesúr tizenkét harcost fogadott fel, hogy északra kísérjék, mert Ezüsthold királynőjével akart tárgyalni. A Kád felé vezető úton, a mocsár közelében farkasok és nyílzápor csapott le rájuk. A zsoldosoknak esélyük sem volt, a nemesurat pedig elhurcolták. Bronor egyedül menekült meg.

Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy észak felé indulunk. Bronor egy ponyvás szekeret adott nekünk három ökörrel, és ekkor csatlakozott hozzánk Tímár, a gnóm is, aki azt kérte, hogy Kádig velünk tarthasson.

Madárhang alkonyatkor

Az északi kapun hagytuk el a várost, és a folyó menti főúton haladtunk Kád felé. Az első falut már nem értük el napnyugtáig. Ekkor madárhangok szűrődtek ki a mellettünk húzódó erdőből, Kora azonban figyelmeztetett, hogy ez a faj ilyenkor nem szokott szólni. Borzas is jelezte: farkasok vannak a közelben.

Csapdát gyanítottunk. Kildrak kint maradt a szekér mellett, mi többiek a ponyva alatt rejtőztünk. Nem kellett sokat várnunk, druidák és farkasok rontottak ránk. Két farkast leterítettünk, de a druida az utolsóval együtt elmenekült, alakot váltva tűnt el a fák között.

A fogadó és az elf látogató

A harc után beértünk a faluba, és a fogadóban szálltunk meg. A fogadós szerint a támadók valamiért elkerülik a falut, de az utazókat és a környékbeli favágókat mindenfelé zaklatják. Nekiláttunk egy csapda megtervezésének.

Késő este azonban egy nemes vonású elf lépett be a fogadóba. Lementünk hozzá, és hamar kiderült, hogy az ő tanítványával csaptunk össze az úton. Mégsem bosszúért jött: beszélni akart velünk.

Elmondta, hogy az elfogott báró csapatokat gyűjtött, hogy megszerezze egy régi város kincseit, ezt pedig ő nem hagyhatja. Kundrukar kincsei egy elhagyatott erődben rejlenek, amelyet ork horda őriz. Úgy vélte, a Lordok Szövetsége gyenge, és ha beleártjuk magunkat, esélyünk sincs. Felajánlotta, hogy szabadon elenged minket, ha nem avatkozunk bele.

Ajánlata azonban ennél tovább ment. Ha megtaláljuk az erődhöz vezető térképet, amely szerinte egy ősi citadellában lappang, ahol hajdan egy sárkánykultusz tanyázott, vigyük el neki. Ha megvan, térjünk vissza ebbe a faluba, és az egyik druidája elvezet hozzá.

Itt zártuk az estét. Egy elrabolt báró, egy elfeledett erőd kincsei és egy sárkánykultusz romjai: nem rossz kezdet egy tanító első útjához. Hogy kinek visszük majd azt a térképet, ha egyáltalán megtaláljuk, azt még magam sem tudom.

A játékalkalmaink ezentúl 1000 forintos részvételi díjjal járnak, amelyet közvetlenül az oldalon keresztül tudtok majd kifizetni. Erre a változtatásra azért volt szükség, mert számos olyan költség merült fel a szervezés során, amelyet hosszútávon nem szeretnénk egyedül állni, ezért kérjük a hozzájárulásotokat. Aki az alaptörvényben rögzített jogával élve készpénzben szeretné kifizetni az 1000 forintos díjat, az írjon az elobirodalmak@gmail.com címre.

Itt egy új poszt létrehozásával felkínálhatod a tárgyadat eladásra, vagy kereshetsz egy tárgyat, hogy megvásárold azt egy másik játékostól. Ha találsz vevőt vagy eladót, akkor értesítsétek erről az egyik KM-et. A következő játékalkalom elején, amiben részt vesztek, a kialkudott tárgyak a megfelelő játékosokhoz vándorolnak.

Bármilyen konstrukció elképzelhető (uzsora, fogadás, párbaj, stb...), kivéve, hogy valódi értéktárgyak nem képezhetik az alku részét. Ha egy játékos ígéretet tesz egy másik játékosnak, annak a betartását a KM-ek nem garantálják. Az elcserélt tárgyak kalandmesteri egyeztetés után csak mindkét fél hozzájárulásával térhetnek vissza eredeti tulajdonosukhoz. A KM egyeztetés lezárultát a KM a posztban jelzi.

Adott esetben itt jelennek a kampányvilágban közismert vagy kevésbé közismert szóbeszédek egy-egy KM által közvetítve, vagy pedig a játékosok is rögzíthetnek a kalandozásaik során hallott szóbeszédet, ezzel segítve társaikat. Egy krónikás szerepkört betöltő karakter minden egyes rögzített szóbeszédért 5 TP jutalomban részesül.

Ezen kívül itt nyílik lehetőség egy-egy helyszín, esemény, NJK vagy JK részletes leírására. Egy-egy ilyen poszt 25 TP jutalmat ér (nem csak krónikás karakternek).

A jutalmak jóváírásának folyamatát a beszámolóknál részletezzük.

Mind a játékos-játékos, mind a KM-játékos kommunikációt igyekszik elősegíteni a fórum. Az egyes posztokat a megfelelő kategóriába kell küldeni. A témához nem illő bejegyzések eltávolításra kerülnek.

Minden egyéb, akár off-topic bejegyzést az általános táblázatba kell küldeni.

Itt megtervezhetitek a következő expedíciót, amiben a karaktereitek részt vesznek. Például, ha ketten már tudjátok, hogy legközelebb egy élőholtakkal teli kazamatát szeretnétek kipucolni, akkor itt feladhattok egy hirdetést, hogy egy papot kerestek. Majd pedig a poszt alatt kitalálhatjátok, hogy mikor ér rá mindenki. Ez csak egy példa, bármilyen más hasonló jellegű felhívásra alkalmas a csapatkereső.

Szintén itt van lehetőség dedikált alkalmat kérni. Ha összegyűlik minimum 4 játékos 2 darab lehetséges időponttal, akkor az egyik KM valószínűleg el tudja vállalni a csapatot. Ekkor egy külön alkalom keretében, csak a csapat játékosainak tart meg egy alkalmat az adott KM.

Ez a rész a karakterekkel történt események rögzítésére szolgál. Egy krónikás szerepkört választó játékos karakterének beszámolója a legutóbbi játékalkalmról a dátum és a résztvevők megjelölésével 200 TP jutalmat ér.

Egy karakter beszámolója a legutóbbi kalandozásáról 50 TP jutalmat ér.

Ezek a TP jutalmak a következő játékülés végén, a KM külön figyelmeztetésével írhatók jóvá.